Imi! Már bátran állítom, hogy szinte “pisis”korunktól ismerjük egymást! Te még emlékszel rá, hogyan kezdődött? Hol zenéltél akkor?
Pontosan emlékszem arra az időre. Valóban, nem túl sokkal a kezdetek kezdete után te már ismertél. Akkoriban az Amphion nevű formáció énekes-billentyűse voltam, melyet testvéremmel (Bedőcs Zsolt – gitár) közösen alapítottunk. Ekkorra már úgymond kijártuk a rockzene alapiskoláját, és észrevétlen kezdett kialakulni egy különleges zenei irány. Amolyan progresszív heavy-power dolog lehetett ez. Igazából picit zenei kísérletezés íze volt az egésznek, de mi rendkívül élveztük, és szinte biztosak voltunk benne, hogy ezzel előbb-utóbb meghódítjuk a világot. Vagy tévedtünk, vagy nem voltunk elég türelmesek magunkkal, vagy a világgal, de 2007-ben úgy döntöttünk, “pihentetjük” a zenekart. Ez a pihenés a mai napig tart…
Azóta eltelt jó pár év, több bandában is megfordultál, mesélnél ezekről a zenekarokról, erről az időszakról?
Valóban eltelt sok év, mégsem fogom teleírni az oldalt zenekarnevekkel. 2007-ben ugyanis én úgy döntöttem, végleg “leteszem a lantot”, hisz annyira kimerített az Amphionos időszak hosszú útkeresése, bolyongása és végül is sikertelensége, hogy ezek után nemigen akartam újabb zenekart. Jött viszont a Társulat címre hallgató tévés szereposztó, ahol a középdöntőig jutottam, azaz az összes résztvevőből a zsűri által választott 80 között ott voltam. Mindez kizárólag az énekben nyújtott színvonalnak tudható be, hisz a színészetről halvány gőzöm sem volt… (Még most sem sok, ha-ha!) ez persze önmagában kevésnek is bizonyult, hogy a döntőbe (és így a 25 éves jubileumi István a király előadásba) kerüljek. Kissé csalódott voltam, de ahogy a mai napig is érvényes, ahogy egy kapu bezárul, kinyílik egy másik. Így történt, hogy már egy hónappal később a Felvidéki Rockszínház társulatában találtam magam, ahol egy kivételes csapatra leltem. Egy dolog, hogy határon túli társulatról van szó, akik a magyar nemzettudat továbbítását tűzték zászlajukra, de csupa fantasztikus énekes, és színész tehetség alkotja. Előadásaik pedig szemkápráztatóan nagyszabásúak. Számomra hatalmas megtiszteltetés a mai napig, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek immár öt éve.
A rockszínház révén kerültem kapcsolatba a Kormorán zenekarral is, akik abban a megtiszteltetésben részesítettek már rögtön a társulatba kerülésem után, hogy a 2007. decemberi Körcsarnokban rendezett telt házas koncertjükön a zenekar akkori énekeseivel (ma Örökség) együtt énekelhettem a Magyar Golgota című dalt. 2009-ben újabb megtiszteltetésként a Tüzek előtt, tüzek után c. Kormorán album címadó dalát én énekelhettem lemezre. Mivel az akkoriban épp énekes válságban küszködő Szkítia vezetése mindig naprakész volt Kormorán-ügyben, rólam is azonnal tudomást szereztek és a megfelelő pillanatban megkörnyékeztek. Néhány nap gondolkodási idő után igent mondtam a felkérésre, így egy újabb korszak nyílt. Ez az új korszak igen mozgalmas volt, hisz rögtön lemezfelvétellel indult (Hajnaltűztánc – 2010) majd tagcserék tucatja, mire aztán egy napon (2012 júniusában) a mi útjaink is elváltak. Ők ismét változtatni akartak a koncepción, ami viszont nekem már sok volt, mert nem tudtam elviselni még a gondolatát sem, hogy egy évnyi megfeszített munka és egy majdnem kész lemezanyag gyakorlatilag a kukába kerüljön, így viszont nekem kellett távoznom.
Ezzel szinte épp egy időben újabb megtisztelő felkérést kaptam, mégpedig Koltay Gáborrendezőtől, az általa – a gödöllői Szabadság Napja alkalmából – rendezett Szeretet Breviáriuma című előadásban való szereplésre, ahol csupa neves színész-énekes kiválóság között mutatkozhattam, és amelyet a helyszínen több ezer ember nézett, valamint a Duna tvélő egyenes adásban közvetített.
Jelenleg az Empty Rooms-ban tolod az ipart. Bemutatnád a zenekart?
Még 2009 őszén kaptam a felkérést Nagy Lacitól (ex-Kormorán, Örökség, Korál Forever, stb.) Ebben az időben egyedül a Felvidéki Rockszínházban énekeltem, illetve már két éve nem énekeltem zenekarban. Így aztán könnyen elcsábítható lettem volna bármire, de, hogy Gary Moore, és főleg hatalmas muzsikusok tolmácsolásában.. nem volt kérdés! A lecke fel volt adva, hisz a korábbi, 2006-tól induló időszakban Kiss Zoli (Age of Nemesis, Iron Maidnem, ZBB, Ego Projekt, stb.) teljesítette az énekes posztot és a közönség nyilván mindenben hozzá mért. De én mindig szerettem a kihívásokat és talán nem is okoztam csalódást, hisz azóta is az a megtiszteltetés ér, hogy az Empty Rooms énekese lehetek. 2009 óta Nagy Lacin és rajtam kívül mindenki lecserélődött: Lovas Jani gitárosnak még 2010-ben vette át a helyét Magyar Zoli, Talabér Laci (basszusgitár) és Kalmár Géza (billentyűk) helyét pedig épp a közelmúltban vették át Seres Norbi (Jászmagyarok) és Pad Ricsi (Szkítia).
Milyen élményeket tud maga mögött a zenekar, merre jártatok az idén?
Főleg sok-sok belevaló pesti klub buli adja az élmények legjavát. Persze ez sokszor nagyon fárasztó, anyagilag pedig nemigen rentábilis. Na, de nem is ez az első szempont. Igazán jó buliból pedig volt bőven. De voltak nagyszínpados fellépéseink is, pl. a Váci Vigalomban, illetve Sződligeten. Felléptünk a P. Mobil, a Zöld a Bíbor Band és a Rock Band előtt is. 2010-ben nagyszabású bemutatkozó koncertet szerveztünk a Crazy Mama Music Pub-ban, amiről született egy komoly DVD kiadvány is, de felbukkantunk az MTV reggeli műsorában is. Legutóbb Biatorbágyon adtunk egy sikeres koncertet, amiről profi hang- és többkamerás videó anyag készült, ezek utómunkái zajlanak épp mostanság. A közelmúltban pedig elindult egy havi rendszerességű klub Gödöllőn, a Nyolcas Előadóban, ahol magyar- és külföldi rockslágerekkel kibővített, maratoni három órás műsorral várjuk minden alkalommal a minőségi élőzenére éhezőket, legközelebb november 15-én csütörtökön. November 24-én pedig ismét a Crazy Mamában játszunk, Zeffer András és a Rock Band meghívására.
Te magad mit szeretnél elérni, mi az, amire leginkább vágysz?
Bár már nagyjából 5 hónap eltelt, még be kell valljam elég nagy bennem az űr a Szkítiából való távozásom óta. Sokat gondolkodom, hogy mivel töltsem ezt be. Tervezem egy új produkció létrehozását, de nem szeretném elkapkodni. Elképzeléseim vannak, de várom, hogy mindez letisztuljon bennem, egyértelműen és erősen érezzem, hogy mit szeretnék pontosan. Közben persze van teendő bőven, hisz az Empty Rooms mellett a rockszínházzal is nagy fába vágtuk a fejszét, ugyanis egy saját készítésű rockopera előkészületeinek kellős közepén vagyunk. Már írtam ezzel kapcsolatosan rengeteg szöveget, de még a java előttünk áll. Ez egy rendkívül izgalmas dolog, hisz eddig csak kész darabok feldolgozásában lehetett tapasztalatunk, de most mire ebbe a fázisba érkezünk, saját gyermekünkként tekinthetünk a rockoperára. Remélem, hogy év végéig elkészülünk vele, és így 2013-ban a nagyérdemű elé állhatunk vele.
Hosszabb távon, szeretném magam jobban beleásni a hangmérnöki tevékenységbe, mert úgy érzem, hogy lenne ezen a területen keresnivalóm. Szeretnék újra a hangszerhez nyúlni, nem csak szövegeket, hanem dalokat írni. Még ennél is hosszabb távon tervezem egy rockének technikai oktatóanyag kidolgozását, aminek alapján szeretném minél több tehetséges magyar fiatallal megszerettetni a rockéneklést. És persze amiről a karrier mellett hajlamosak vagyunk szinte megfeledkezni, boldog családot, gyermekeket. Mert nem elég erről dalolni, így is kell élni, másképp nincs is értelme!
Hálásan köszönöm a válaszaid!
Eredeti cikk: http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=27099